Sziasztok!!
Tele vagyok fóbiákkal, az egyik a tűfóbia, ami a közelgő vérvételem agyban való feldolgozását igencsak megnehezítette. Csak arra a tűre tudtam gondolni, ami már biztos ott lapul a fiókban és rám vár, arra hogy átlyukassza a bőrömet, megsebesítsen és véremet vegye. A nővérem kísért el, sajnos a szomszédok nem értek rá, pedig őket is beakartam szervezni. Kaptam sorszámot és mint egy megbillogozott marha vártam a sorsomat. Ilyenkor csiga lassan megy az idő. A nővérem próbált megnyugtatni, hogy ő amikor kórházba került, naponta háromszor vettek tőle vért. Nem értem miért gondolja, hogy ez az információ engem megnyugtat..... Szólítanak, vagyis nem engem hanem a számomat.
-Itt van az én számom, ha kell odaadom! -nyújtottam egy később jövő ember felé, aki vagy tízzel utánam következett volna, de a nővér résen volt.....
-Mit hülyéskedik ? -kérdezte és betuszkolt a szobába.
ÓÓÓÓ ez a szag ez sosem változik, pont ilyen volt kiskoromban is, olyan "úgyse menekülsz" szag. Innentől már gyorsan pörögtek az események, a nővér közölte velem, hogy ne idegeskedjek mert megfeszül a karom, és akkor szétrobbanhatnak az ereim.......... Micsoda????? Hogy is volt az a körzőrúgás amit még kiskoromban tanított nekem Fábián András harmadikban. Ha azt alkalmaznám talán........... De már késő volt a tű belém hatolt és mint egy gangra kiugrott cseléd üveges tekintettel tűrtem a csapolást.
Már csak pár nap van hátra a próbából, alapjában sokkal jobban érzem magam, könnyebben járok, amit meg is jegyeztek és nincs az a feszítő érzés a szívemben és a nyakamban, ami már eléggé vészjelzés értékű volt. Az izzadásom jelentősen mérséklődött. Ámulva néztem, hogy milyen nagyszerű kaják készíthetők nyers zöldségből, és ha visszatérek a hagyományos étkezéshez, ezentúl rendszeresen tartok nyers vegán kúrát, mert érezem ahogy kiürül a testemből a sok méreg......
További szép napokat Nektek!!!!!
